Úgy 13 évesen voltunk a tari sztupánál a barátnőimmel először... miután megépült, nekünk el kellett zarándokolnunk oda :) Most pedig egy zarándokúthoz csatlakozva, annak egyik állomásaként jutottam el erre a szent helyre ismét.

Sámsonházáról indulva gyalogoltunk a tari sztupához, Szentkútra és elmentünk a Palóc Olimpuszra, a Karancsra a Szt.Margit kápolnához. Sikerült elmélyülni gyaloglás közben és a fénnyel teli helyeken is, ahová tartottunk. A cél mindig egy szent, energiagyűjtőpont volt, ahol aztán a helynek megfelelően fénnyel, energiával, szeretettel töltekeztünk és mondtunk köszönetet. Persze út közben is érdekes helyeket leltünk...

Fényár a Karancs lábánál  

A szentkúti 5 forrás patakja 

Érdekes rikító piros gomba egy energiaspirál tisztáson 

Meditációs hely a sztupánál

Valahogy ezeken a helyeken mindenki tudja hogyan meditáljon (nem véletlenül... ha elfelejtenéd, nagy táblákon van kint az alleluja vagy az om) :)

 Színek!

Most már csak azért igyekezzünk, hogy képesek legyünk a Fényt valóban örömként megélni és szenvedéseink örök gyógyítása helyett a boldogulásunkra és a szeretet kiterjesztésére fordítani, mint aki végre elhiszi, hogy a megváltó fényt befogadhatjuk és használhatjuk. Ezért jó, ha nem csak ünnepekkor ismerjük ezt fel és mélyülünk el benne, hanem a mindennapi életünk szerves része. Erre jutottunk most Húsvétkor... minden nap szánjunk egy kis időt belső világunkra és arra, hogy megmaradjon a kapcsolat az Univerzummal/Istennel amiben élünk és ami bennünk él.